Úgy gondolom, a következő történet sokak számára különleges lesz. Egy olyan kedves család fogadott örökbe tőlünk 3 kutyát, akik nem mindennapi módon szerettek bele a huskykba. Volt alkalmuk testközelből az eredeti élőhelyükön, Alaszkában találkozni velük. A beszélgetésen keresztül megismerhetitek mélyebben is a fajta történetét, és azt is, hogy mit is jelent a gyakorlatban a tudatos állattartás, mert bizony néha ott kezdődik, hogy átgondoljuk, mikor van helye az életünkben egy vagy több négylábúnak.
Korábban, amikor beszélgettünk, említetted, hogy ti nem mindennapi körülmények között szerettetek bele a huskykba és azt is, hogy egy igazi szánhúzós családdá váltatok. Milyen út vezetett idáig? Miért az örökbefogadás mellett döntöttetek?
Alaszkában éltünk 5 évig, ahol nagy hagyománya van a különböző kutyás sportoknak. Ilyen a Yukon Quest vagy az Iditarod nevű szánhúzóverseny is, ami 1500 km hosszú megmérettetés. A Yukon Quest végpontja a mi lakhelyünkön volt. Mindig meglátogattuk ezt a rendezvényt, hiszen ez tipikusan alaszkai élmények közé tartozik. Ekkor eldöntöttük, hogy a jövőben egyszer biztosan huskyt fogunk örökbe fogadni. Tudtuk, hogy nem fogunk örökre Alaszkában élni, így még kivártunk, hogy alkalmasabb körülményeink legyenek a kutyatartáshoz.
Aztán sokat tájékozódtunk és gyűjtöttük az információkat, hogy idővel felelősségteljes gazdikká válhassunk. A gyerekeinknek is az egyik kedvenc meséje Balto története volt. Azt tudni kell, hogy ez a mese megtörtént eseményeken alapul, és maga az Iditarod is ennek tiszteletére kerül megrendezésre minden évben. Ez az esemény a szérumfutás volt. Az alaszkai Nome városkában diftéria járvány tört ki 1925-ben. Oltóanyagot az időjárás miatt legközelebb csak az 1085 km-re található Nenanából tudtak szállítani. Onnan nem volt más lehetőség arra, hogy eljuttassák ezt Nomeba, csak a kutyaszánok segítségével. Elszánt, önfeláldozó eszkimó, indián és fehér musherek és fogataik vettek rész a „könyörületesség nagy futásának” is nevezett akcióban, váltott fogatokkal; időnként -50 fokos hidegben, hóviharban tették meg az utat. Leonard Seppala volt, aki a fogatával a leghosszabb utat vállalta. 1967 óta ennek a szérumfutásnak az emlékére rendezik meg minden évben a világ talán legfontosabb szánhúzóversenyét, az Iditarodot.
Balto valóban egy nagyon aranyos mese, és a mögötte lévő történet is az, Azt nem tudom, mennyire tudod, de ezután a verseny után kedvelték meg Amerikában és Európában is a huskykat. Előtte nem volt világszerte népszerű fajta. Mikor jött el a várva várt idő, ahhoz, hogy ti is husky gazdik lehessetek? Hogyan készültetek fel a kutyás életre?
Nagyon sok élményünk volt Alaszka révén, amivel belopták magukat a szívünkbe. Később Hollandiába költöztünk, így még itt se éreztük úgy, hogy helyet tudnánk adni az életünkben egy huskynak is.
A várva várt idő akkor jött el, amikor hazaköltöztünk Magyarországra. Tudtuk, hogy kerítést másznak és szöknek, így az új családi házunk vásárlásakor első dolgunk volt a kerítés rendbetétele. Alul betonozott, 2 m-es, pont olyan, ami ezekhez a szökőmestereknek kellhet. Amikor mindennel készen lettük, felkerestük az alapítványt.
A kezdet kezdetén is úgy gondoltátok, hogy 3 huskyt szeretnétek? Hogyan jutottatok el idáig?
Eleinte egy kutyában gondolkodtunk, kinéztük Lilit. Felvettük a kapcsolatot az alapítvánnyal, majd jött a nagy nap és ellátogathattunk a panzióba Lilihez. A panziós figyelmeztetett minket arra, hogy várhatóan Lili nem fog közeledni, mások is el szerették volna vinni, de nem volt hajlandó 2-3 m-nél közelebb menni. Így ne lepődjünk meg, ha hozzánk se fog odajönni. Amikor meglátott minket, odafutott hozzám és a lábam mellé leült és rám dőlt. Igazából Lili választott ki minket, akkor, amikor ezzel a gesztussal a bizalmába fogadott. A panzióssal beszélgettünk Liliről, és kiderült, hogy egy idős husky a társa, akivel együtt érkeztek az alapítványhoz. Ő volt Arnold, azonban ő ekkor már idős kutyus volt a 11 évével.
Így már értem. Itt kezdtetek el gondolkozni a második huskyn, jól gondolom?
Így van, amikor elbúcsúztunk, kértük, hogy indítsuk el a papírmunkát. Hazafelé végig Arnoldról beszélgettünk, hiszen együtt érkeztek és nem akartuk, hogy elszakadjanak egymástól, és azt sem, hogy idős kutyusként panzióban maradjon. Lilinek kiskorától fogva nagyon jó társa volt, így úgy döntöttünk, rögtön 2 huskyt fogadunk a családunkba. Amikor hazavittük őket, meglepő módon hozzánk azonnal alkalmazkodtak. Aki menhelyről viszi el a kutyát, az tudja, hogy meg kell találni a kapcsolódási pontot, és olyankor a bizalmukat is ki kell érdemelni. Bennünk szinte rögtön bíztak, ami számunkra meglepő volt. Azt gondoltuk volna, hogy olyan kutyusoknak, akik rossz körülmények közül jöttek, sok idő kell majd ahhoz, hogy újra emberekben bízzanak. Ők erre rácáfoltak.
Ez így még mindig csak két husky, hogyan lett három?
Eleinte ketten is nagyon jól megvoltak, de később észrevettük, hogy mivel Arnold idősebb, többet alszik és pihen. Láttuk azt, hogy Lilinek szüksége lenne egy fiatal kutyusra is, hogy kijátszhassa magát. Ismét felvettük a kapcsolatot az alapítvánnyal. Legközelebb már a panzióba vittük Lilit is, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy jól kijön a következő leendő kutyánkkal. Sajnos Lili igen domináns személyiség, és nem jött ki a kutyákkal, így ez a tervünk ekkor még kútba dőlt.
Nem gondoltatok arra, hogy feladjátok?
Nem, mert láttuk rajta, hogy szüksége van egy játszópajtásra. Ekkor már ismertük annyira Lilit, hogy éreztük és a viselkedéséből is érzékeltük, hogy szüksége van egy aktívabb társra is. Így kitartottunk és követtük az alapítvány útmutatásait. Egy hónappal később jelezte az alapítvány, hogy vannak kölykök is, és ha szeretnénk, megpróbálhatnánk Lili mellé egy társat találni. A kiskutya neve számunkra adott volt, a mese után a Balto nevet álmodták meg a gyerekek. A picik közül végül egy kislány került hozzánk, igaz kissé fiús névvel, de jól áll neki, vagány leányzó.
Eleinte voltak nehézségek az összeszoktatással, hiszen az elején Lili féltékeny volt és a falkavezér szerepét is ő töltötte be. Az első 4 hónap nehéz volt ebből adódóan, sok odafigyelésre volt szükség, de mára Lili elfogadta és legjobb barátokká váltak, sokat hancúroznak együtt. Igazi kis mini falkává váltak ők hárman.
Arnold ugye 11 évesen került hozzátok. Milyen volt a gyakorlatban egy idős kutyát örökbefogadni, voltak nehézségeitek? Miben más egy idős kutyus, mint egy fiatal?
Izgultunk kicsit, hogy el tudjuk-e nyerni a bizalmát, de néhány hónap alatt ez is sikerült. Arninak voltak az elején kisebb nehézségei a beszokással. Láttuk rajta, hogy neki már megvannak a szokásai. Gyönyörűen sétált pórázon, így ezzel nem is volt gondunk. Ahogy megismertük, hamar láttuk rajta, hogy neki nagyon fontos, hogy mindig a megszokott időben kapjon enni. Szereti tudni, mikor lehet tele a pocija. Sok apróságot csinált megszokásból. Szegényke eleinte nagyon félt a seprűtől, arra lettünk figyelmesek, hogy nagy ívben kerüli. Azt feltételezzük, hogy seprűvel verhették szegénykét. A kezdeti nehézségeink ellenére a hasával sikerült kivívni a bizalmát. Most már, ha nagyon finomat eszik, akkor odajön hozzánk és megköszöni a finom falatokat, bújik hozzánk. Ő egy végtelenül kedves kis öregúr. Nem bántuk meg, hogy idősként fogadtuk örökbe, hiszen rengeteg szeretetet ad, és örülünk, hogy családban lehet ő is. Az igaz, hogy nem olyan aktív, mint a lányok, de minket ez nem zavar.
Mások számára is, akik esetleg huskyt szeretnének, de nem annyira aktív életet élnek, egy idősebb szánhúzó tökéletes választás lehet. Arnival csak sétálni járunk, mert a kora miatt nem kedveli már a nagy túrákat, de teljes értékű családtag és falkatag. Amikor külön Arnival megyünk egy lassabb tempójú sétára, Lilinek annyira hiányzik, hogy a szívhezszóló énekével hívja vissza. Amikor pedig megérkezik a sétából, mindkét lány körbeugrálja az öregurat. Szerintem még képről sem látszik rajta, hogy itt már 14 éves. Jól tartja magát, és azonkívül, hogy a sétákat részesíti előnyben, semmi egyéb nincs, amiből látszódna, hogy ő már idős kutyus. Imádjuk, hogy amikor hazamegyünk, csillogó szemekkel, örömmel várnak minket. A fiatalabbakkal nagyokat szoktunk túrázni, ők energikusabbak, nagyjából ennyi köztük a különbség.
Szánhúzós családként biztos vagyok benne, hogy van legalább egy nagyon vicces történetetek. Mesélsz ilyet?
Igen, nekünk is van sok ilyen. Talán a legkedvesebb az volt, amikor a gyerekeknek készíteni akartunk máktortát, a piskóta el is készült, amit kitettük a párkányra, hogy kutyáktól is biztos távolban legyen. Arni viszont megérezte, hogy itt valami nagyon klassz dolog készült. Igazi haspók lévén, bevetette az ajtónyitó tudását. Önállósítva magát, kinyitotta a bejárati ajtót és besétált a lakásba egyenesen a piskótához. A szemünk láttára felugrott rá, ütött a mancsával piskótára, és azonnal be is habzsolta, mielőtt tudtunk volna tenni bármit. Igazi kis haspók. Ha a hasáról van szó, még az ajtót is képes kinyitni. Ez egy annyira aranyos és vicces alakítás volt a részéről, a mai napig, ha eszünkbe jut, nagyon jót derülünk rajta. Elképesztő látni, hogy mennyire okosak és intelligensek. Nem lehet őket más kutyafajtához hasonlítani.
Említetted korábban, hogy Lili első pillanattól falkavezér az otthoni kis falkában. Milyen az, amikor Lili irányítja a többieket?
Hát erre is van egy aranyos történetünk. Arni szerette a kukákat felborogatni. Ekkor már felállt a falkaviszony és Lili volt az, aki a falkát vezette. Arni ment a kukához magabiztosan, hogy ő most felborogatja. Mondtuk neki, hogy nem szabad. Ő ennyiben is hagyta a kukákat, na de Balto még kicsi volt, és hát gondolta, ő kicsi, neki majd szabad. Mielőtt még rászóltunk volna, Lili már ott volt és rámorgott, hogy nem szabad. Olyan érdekes volt látni, hogy a falkavezér figyel, és leadja a drótot a többi kutyának is.
Ti egyértelműen rengeteg mindent adtatok ennek a három kutyusnak, ők mit adtak nektek?
Olyan sok mindet adtak nekünk ezek a kutyák, hogy nagyon nehéz megfogalmazni. Ők mindig, örülnek nekünk, ránk tudnak hangolódni. Számunkra Alaszkát is visszalopták az életünkbe, hiszen ott szerettünk bele a fajtába és az életünk egy részét is ott töltöttük. A közös élmények, az együtt töltött kirándulások, a játékok a kertben. Harmóniát csempésznek a mindennapokba. Családkovácsolók, olyanok, mint a ragasztó. Azáltal, hogy foglalkozunk velük, remek családi programot is biztosítanak. Megérzik, ha valakinek több szeretetre van szüksége. Nagyon sokat segítenek. Fantasztikus élmény, és nagyon örülök, hogy így döntöttünk, életünk egyik legjobb döntése volt, hogy ezt a 3 kisangyalt örök befogadtuk és családtagként tekintünk rájuk. Az pedig külön öröm számunkra, hogy új esélyt adhattunk számukra. A jövőben is az örökbefogadás mellett döntenénk. Mi így 3 életet is megmentettünk. Ez is felbecsülhetetlenül jó érzés az egész család számára, és a kutyák ezt nagyon meg is hálálják. Olyan, mintha egész életünkben velünk lettek volna.
Milyen személyisége van a kutyáitoknak? Hasonlóak vagy éppen nagyon különbözőek egymástól?
Balto egy energiabomba, ha simogatjuk, neki muszáj nyalogatnia, puszikat osztania. Ha pedig érzi, hogy valakinek rossz napja van, akkor addig bohóckodik, amíg fel nem vidítja az embert. Lili egy hercegnő! Tudja, hogy ő a falkavezér, aki, magas érzelmi intelligenciájából adódóan, minden rezdülésünket, szándékunkat érzékeli. Már-már félig embernek érzi magát. Arni egy végtelenül kedves, bújós és nagyon rafinált öregúr. Amíg vele nem találkoztunk, nem gondoltuk volna, hogy egy kutya lehet ilyen haspók és önkényes ajtónyitó. Három kutyánk van, három különböző karakter.
Hogyan segíthetek pár kattintással?
“Kérünk benneteket, legyetek részesei a munkánknak! Ha örökbefogadásra nincs lehetőségetek, segítsetek nekünk adótok 1 %-ával! Nagyon sok kutyának alapítványunk és a veletek való együttműködésünk jelenti az utolsó esélyt. Köszönjük a segítséged!”- Dr. Danai Valéria az alapítvány képviselője és a kuratórium elnöke