Kérjük támogasd Alapítványunkat adód 1%-ának felajánlásával. Adószámunk: 18899173-1-43

Szánhúzót találtam! Mit csináljak?

Sajnos a szánhúzó kutyák és keverékeik természetüknél fogva hajlamosabbnak bizonyulnak a szökésre, kalandozásra, mint a többi kutyafajta. Falkaösztönük, kalandor természetük hamar felébred bennük, ha unalmasnak tartják megszokott környezetüket, nem érzik jól magukat lakhelyükön, vagy valami egyszerűen felkelti az érdeklődésüket a kapun kívül (másik kutya, macska, mókus, stb). Emiatt sajnos kijelenthetjük, hogy szánhúzót találni könnyű, ugyanakkor ezek tudatában gondolnunk kell arra is, hogy az utcán lődörgő eb nem feltétlenül kidobott kutya, sőt, valószínű, hogy valaki valahol nagyon is keresi. Mindenképpen törekedjünk az eredeti gazda megtalálására.

De mik az elsődleges teendők?

1. Mikrochip, mikrochip, mikrochip!

A kóbor állat nem mindig kidobott állat! A bőr alá ültetett mikrochipes azonosítás évek óta egyre jobban elterjed hazánkban. Az egyszeri beültetés és regisztrálás után a chip alapján azonosíthatóak az állat tulajdonosának adatai, ezért ezt mindig, minden esetben elsőként ellenőrizzük! Szinte minden állatorvosi rendelő rendelkezik chipleolvasóval, így ha kutyát találtunk, mindenekelőtt nézessük meg egy közeli rendelőben, rendelkezik-e az állat ilyen azonosítóval. A leolvasás ingyenes.

2013. január elsejétől kötelező minden kutya mikrochipes megjelölölése!

2.Fajtamentés, menhelyek

Kérjük, amennyiben szánhúzó, vagy szánhúzó-keverék kutyát talál, azt mindenképpen jelezze felénk! Sajnos sok esetben előfordul, hogy a kutyát nem tudjuk átvenni anyagi korlátaink, illetve a kutyáinkat fogadó panzió véges kapacitása miatt. Ettől függetlenül minden segítséget megadunk, amit tudunk:

-segítünk a kutya hirdetésében minél több és minél látogatottabb helyen,

-amennyiben Ön vállalja a kutya ideiglenes befogadását, úgy igény és lehetőség szerint anyagi és tárgyi segítséget nyújtunk a kutya élelmezéséhez és állatorvosi költségeihez,

-segítünk az állat szakszerű, biztonságos kezelésében,

-amint lehetőség nyílik rá, a kutyát az alapítvány gondozásába veszi.

Amennyiben alapítványunk pillanatnyilag nem tudja fogadni a kutyát, szembe kell nézni a ténnyel, hogy a menhelyen való elhelyezés nagyon nehézkes, komoly szerencse kell ahhoz, hogy bármely szervezet azonnal fogadni tudja lelencünket. Várólistát azonban rengeteg helyen tartanak fent, erre mindenképpen vetessük fel az állatot. Ennek mikéntjéről érdeklődjünk a közeli állatmenhelyeken. Keressük elsősorban a területileg illetékes menhelyeket!

3. Nem tudom megfogni!

Sajnos gyakori probléma, hogy a kóborkutya szocializálatlan és/vagy rémült, ezért kerüli az ember közelségét. Tapasztalat nélkül nehéz és sokszor veszélyes művelet befogni ilyen egyedeket, de ekkor sem kell kétségbeesni. Az állat feltételezett tartózkodási helyének közelébe helyezzünk ki friss vizet és élelmet (lehetőleg száraztápot, hiszen ez télen kevésbé fagy meg, nyáron pedig nem romlik meg olyan gyorsan, mint a konzervek, nedves húskészítmények, és lehetőleg autóúttól megfelelő távolságban helyezzük el!). Mindkettő nagyon nagy segítség az állatnak, hiszen az utcán egymaga nehezen jut bármelyikhez is, egy tál étel vagy víz pedig biztosíthatja az állat többnapi túlélését! Kérjünk segítséget a legközelebbi állatmenhelyektől, ismerősöktől a befogáshoz (figyelem: semmilyen menhelynek nincs kapacitása önmagában összefogdosni a kóbor kutyákat, de segítséget  sokszor tudnak nyújtani a befogásban, tanácsot tudnak adni), vagy hívjuk a legközelebbi ebrendészeti telepet, akik szakszerűen befogják az állatot.

Sajnos szintén gyakori, hogy az állat ilyen-olyan okokból autópályára keveredik. Ne kíséreljük meg egyedül megfogni, hiszen ez rendkívül balesetveszélyes, nem csak a kutya, de az autósok számára is! Ilyen esetekben mindig hívjuk az Autópálya-felügyeletet az alábbi telefonszámon (érdemes már most telefonban eltárolni!)

06-1- 436-83-33

(az M0, M1, M3, M7 gyorsforgalmi utak esetén)

06-29-37-29-51

(az M5-ös autópálya esetén)

4. Hová tegyem?

Vasárnap este hét óra van, a menhely zárva, vagy nem tudja fogadni az állatot- hogyan tovább? A válasz: vigyük haza! Akut esetben a legfontosabb- az állat biztonsága után- hogy időt nyerjünk az elhelyezési gondok megoldásához. Egy-két éjszakát még a legszőrősszívűbb szomszédok, főbérlők és nagyszülők is meg szoktak engedni, amennyiben elmagyarázzuk nekik, hogy életbevágó kérdésről van szó, és hogy a kialakult helyzet átmeneti. NE aggódjuk túl a dolgot: ha nem akarjuk megtartani, nem kell életvitelszerűen együttéljünk a kutyával! Egy nagyobb testű kutya is elvan egy párszáz forintos kutyakonzervvel és friss csapvízzel egy kimustrált rongyszőnyegen vagy lepedőn. 

Ha már van otthon állatunk, akivel nem engedhető össze a kóbor állat, akár a garázsba, fürdőszobába zárva is nagyobb biztonságban van, amíg kitalálunk valamit, mintha az utcán lenne.

Ha egyedül kell hagyjuk (munka, iskola), zárjuk biztos helyre, ahol nem tehet magában kárt, és próbáljunk szomszédokat, családtagokat, barátokat megkérni, hogy pár óránként ellenőrizzék!

5. Kinek szóljak?

Nagyon fontos, hogy minél több helyen hirdessünk! A gazdi esetleg zokogva keresi valahol- akkor is, ha a kutya láthatóan régebb óta az utcán van-, sok esetben pedig a megfelelő hirdetésekkel gyorsan találunk ideiglenes befogadót is az állatnak, aki jobban fel van készülve ezekre a helyzetekre, vagy akár végleges gazdához is juttathatjuk.

Alapítványunk országos elveszett-talált adatbázist működtet. Ebbe az adatbázisba önkénteseink segítségével, de akár saját kezüleg is (regisztráció után) feltölthető az állat. A feltöltéshez szükség van a következő adatokra:

-a megtalálás pontos helye és ideje

-az állat neme, továbbá ivaros-e?

-becsült kora

-mikrochip, illetve tetoválás (fülében vagy ágyékán) található-e benne?

-különleges ismertetőjegye (ha van)

-természete (agresszív, visszahúzódó, barátkozós, nyugodt, stb)

-a megtaláló elérhetőségei (e-mail cím és telefonszám), neve, címe

-a kutya tartózkodási helye (ideiglenes befogadónál, menhelyen, gyepmesteri telepen)

– fotó a kutyáról (lehetőleg több)

Az alapítvány honlapján kívül is számos lehetőség van hirdetni a kutyát:

A megtalálás dátumát mindenképpen írjuk bele a hirdetésbe (nem tegnap, holnap, szerdán), hogy két évvel később ne kezdje el valaki megint terjeszteni! Mindenképpen készítsünk fotót- lehetőleg többet- az állatról, hiszen a ‘középtermetű, szürke, aranyos’  leírás rengeteg kutyára ráillik, így gazdája is nehezebben azonosítja, és esetlegesen kevesebb új gazdijelölt is jelentkezik. 

Hirdetést kizárólag névvel és telefonszámmal adjunk fel. 

A megtalálás környékén helyezzünk ki plakátokat a kutya fotójával, elérhetőségeinkkel és dátummal! Főként a forgalmas helyekre ragasszunk, például buszmegálló, forgalmas zebrák, élelmiszerbolt, posta, orvosi rendelő, edzőterem és persze a környék állatorvosi rendelői, kutyaiskolák, kutyapanziók!

Figyelem: a talált állatnak a megtalálástól számított 14 napig kötelesek vagyunk eredeti gazdáját keresni, ez idő alatt örökbe nem, csak a jogos tulajdonosnak adható vissza, aki azonban köteles tulajdonjogát az oltási könyvvel, egyéb dokumentumokkal (pl. fényképek, törzskönyv, stb) igazolni.

 

6. Ha nem megy tovább…?

Ha nem tudjuk tovább megoldani az állat elhelyezését (pl. utazás, kórház, stb), akkor se válasszuk a könnyebbik utat, és vigyük vissza az utcára! Az állatnak ez hihetetlen mértékű trauma, amellett pedig újra veszélybe kerül, s ezzel összes fáradozásunk is hiábavaló volt. Ilyenkor lehet igénybe venni a gyepmesteri telepeket, amelyeknek kötelességük bevenni a hozzájuk leadott állatokat. Tudnunk kell azonban, hogy az állat leadása sokszor egy másik állatt halálát is jelenti, hiszen a korlátozott férőhelyek miatt a sintértelepeken gyakori az altatás. Azt is tudnunk kell, hogy a gyepmesteri telep nem menhely, sem hozzáállásában, sem funkciójában, sokszor az ellátás minőségében sem. Ebtelepre akkor adjunk le állatot, ha tényleg nincs más választásunk, de bizony még ez is jobb, mint az utca. Az állatok kapnak enni- és inni, egyre több helyen orvosi ellátásban, oltásokban részesülnek és hirdetik is őket, így nagyobb az esélyük arra, hogy valaki pont beléjük szeret és hazaviszi, és persze sokkal kisebb az esélye, hogy autó üti el, bántalmazzák őket, stb. Ha már várólistára vetettük az állatot valamely menhelynél, de mégis kénytelenek vagyunk leadni, úgy feltétlenül értesítsük róla a menhelyet is!

Sajnos nem tudunk annyi kutyán segíteni, ahányon szeretnénk, hiszen lehetőségeink igen behatároltak, a segítségre szoruló kutyák listája pedig mindig hosszú.  Nem telik el nap anélkül, hogy ne találkoznánk sürgős intézkedést igénylő esetekkel.  Minden esetben igyekszünk megtalálni a legjobb megoldást a kutya számára, ám a sikerhez mindig szükségünk van a megtaláló, befogadó együttműködésére is.

Amennyiben szánhúzó, vagy szánhúzó-keverék kutyát talált, az alábbi elérhetőségeken értesíthet minket:

www.szanhuzoalapitvany.hu

info@szanhuzoalapitvany.hu

Fontos információk

Kutyák