Örökbefogadás után – leendő gazdiknak

Örökbefogadás után…

Szeretnénk még több segítséget nyújtani a szánhúzó kutyát örökbefogadni készülőknek. Összegyűjtöttünk a teljesség igénye nélkül néhány praktikus tanácsot,irányelvet,tapasztalatot, ami szerintünk hasznos segítség lehet a kezdeti időszakban,majd a harmonikus együttélésben is kutyánkkal.

Célunk, hogy a gazdik még tudatosabb, még jobb gazdik lehessenek, és a tanácsaink segítségével az esetleges együttélési nehézségeket minél jobban, könnyebben és gyorsabban lehessen kiküszöbölni.

Klasszikus problémának számít, hogy a jószándékú és a kutyát nagyon szerető gazdi kárpótolni szeretné a szegény ebet minden a múltban történt őt ért rossz dologért, és úgy gondolja, hogy mostantól ezt a szegény szerencsétlent bizony senki nem fogja piszkálni semmivel, hadd legyen boldog élete végre, jó kaja, alhasson a vetett ágyban és folyamatosan kapjon simit, nasit, hadd ismerje meg az igazi klassz oldalát a létezésnek. És gondolja hogy a kutyus ettől majd bizony nagyon boldog lesz és hátralevő életében hálásan viselkedik. Csakhogy a kutyák sajnos nem így működnek. Egyrészt ők nem a múltban élnek, azaz soha nem fognak arra gondolni, hogy hú, nekem milyen rossz volt, amikor láncon/kennelben/kóborolva stb éltem. Erre csak a gazdi gondol, hozzágondolva egy „szegénykém”-et, amiből a kutya csak azt érzékeli,hogy baj van mert a gazda aggódik.

Sajnos hiába fájdalmas, de tudomásul kell vennünk, hogy minden kutya, de főleg bizonytalan múltú felnőtt kutya esetén a gazda gyengekezűsége, jóhiszeműsége, vezetésre való képtelensége generálja a kutyus dominanciáját. Tehát előfordulhat, hogy pár boldog hónap után azt vesszük észre, hogy a kutyus bizony rendesen a fejünkre nőtt. Ezt természetesen lehet kezelni, de sokkal egyszerűbb megelőzni.

Ennek a fejünkre növésnek különböző jelei lehetnek, egyéni tűrőképességtől függ, hogy ki mit él meg problémának. Általában amikor a gazdi ráébred a problémára, az már elég előrehaladott állapotban van, és igen sok munkával lehet csak helyretenni imádott ebünket. Ezért fontos tudni, hogy egy kutya szempontjából mit csináljunk vagy ne csináljunk, ha azt szeretnénk, hogy mi legyünk az ő vezetői, és ne pedig fordítva. Ezeket az elveket a gazdinak sokszor fejben nehéz átverni magán, mert nem kutyául gondolkozik, hanem saját lelkivilágát vetíti a kutyára,és az alapján ezek kivitelezhetetlen dolgok. Ezért nagyon fontos magunkban először tudatosítani, hogy szánhúzónk nem szőrös gyerek, hanem KUTYA.

Bánjunk vele és szeressük őt e szerint…

Nagyon fontos az, hogy a gazda megtanulja a kutyák jelzéseit és esetünkben az északi kutyákra jellemző kommunikációs formákat is tudja értelmezni. Az északi kutyák nagyon apró és finom jelzésekkel „beszélnek”. Felénk is lehetnek a kutyának ugyanilyen finom, ám domináns jelzései, sajnos ezek azok, amiknek többségünk jól bedől, hisz annyira cukin csinálja. Pl ránk mancsol, keresztbe áll elénk, az út közepén fekszik és ha arra megyünk eszébe sem jut felállni és arrébb menni, hanem „pihen” tovább, esetleg hasvakarást kér, séta során ha elengedve sétál, nem jön oda hozzánk; „nem hallja”, amit mondunk neki, „nem enged” minket a táljához, játékához, ételéhez, fekhelyéhez nyúlni, ételt elvenni stb.

Az örökbefogadás előtt praktikus előre terveznünk.

Érdemes kutyás, lehetőleg északi kutyás ismerősöktől, vagy szakembertől tanácsot kérni. Fontos hogy ez a személy számunkra hiteles legyen. Átgondolni, hogyan is fognak telni a napjaink, milyen ritmus szerint, mikor fogunk sétáltatni, etetni, akarunk-e kutyaiskolába járni, ha igen, hova, ott milyen módszert alkalmaznak, mit tudunk erről a módszerről, ismerünk-e valakit, akinek e szerint nevelt kutyája van és jól működik; akarjuk-e a kutyát közösségbe vinni stb.

A legjobb pillanat a hazavitel, hogy a kutyával tudomásul vetessük az általunk elhatározott szabályrendszert. Mivel úgyis változás van az életében, a kutya keresni fogja, hogy az új helyen mik a szabályok. Nagyot nehezítünk mind a magunk, mind a kutyánk dolgán, ha úgy gondoljuk, hogy mivel csak most jött, még egy pár hétig, amig meg nem szokik szegényke, addig nem kezdjük őt mindenfélével piszkálni. Az első két-három hétnek nagy jelentősége van. Ezért ekkor tudunk nagyon jól kapcsolatot építeni kezdeni vele, és ekkor kell hogy megalapozzuk a tekintélyünket, amit csak a szabályrendszerünk következetes betartatásával tudunk megtenni. Még ha az is a tervünk, hogy a kutyus velünk fog a kanapén pihengetni és velünk alszik az ágyban és velünk egy asztalnál eszik, akkor se engedjük ezt meg neki az első nap, ezt érdemelje ki. Többet adni mindig lehet később, de visszavenni az előjogokból nehezebb.

Döntsük el, hol lesz a helye, és ehhez ragaszkodjunk is. A kutya esetleges sírásának nem kell bedőlni, ha elvégezte a dolgát, evett, ivott, és mozgott, akkor nagyobb gondja (persze esetleges betegséget leszámítva) nem lehet, tehát nem kell fél éjjel mellette heverni a konyhakövön,  és közben folyamatosan símogatni,hogy megvígasztaljuk szegényt. A kutya igen hamar rá fog jönni, hogy ezzel tud minket manipulálni, azaz érdemes csinálni. És ne legyenek illúzióink, fogja is csinálni.

Egyáltalán semmilyen esetben ne dőljünk be a hisztinek, akár etetés, akár séta, akár bármilyen más szituációban adja elő kutyánk a műsorszámát. Amig meg nem nyugszik, ne kapja meg, amit szeretne, azaz addig nem indulunk el sétálni, nem adjuk oda a vacsoráját stb.

Amikor hazaérünk valahonnan, ne ugorjunk visítva, gügyögve a kutya nyakába, egy vezető nem tesz ilyet (bármennyire is szeretne a lelke mélyén :). És azt se engedjük, hogy a kutyánk ránk ugráljon, rohangáljon, ugasson, eufórikus rohamot kapjon. Illetve ha ezeket meg is teszi, egyszerűen ne is vegyünk róla tudomást, ne szóljunk hozzá, ha ránk ugrik, forduljunk el, még csak tiltó szavakat se kiabáljunk rá. Ha megnyugodott, akkor természetesen odahívjuk és végre üdvözölhet minket és mi is jól megdögönyözhetjük őt. 

Ha elhatároztuk, hogy a lakás egy részébe nem lesz bejárása, vagy a bútorokra nem mehet fel, akkor ezt is tartassuk be. Mivel szabályokról beszélünk, így nem kell semmiféle vezényszót használnunk erre, simán ha meglátjuk, hogy a tiltott területre tévedt azonnal ki/le kell onnan zavarni, megfogni és először finomabban, többedszerre kevésbé finoman le/ellódítani. Nem kell bántani a kutyát, még csak a tiltó vezényszót sem kell használni, de legyen érezhető, hogy mi az, ami neki tilos.

Az etetés.

Nagyon fontos téma az etetés. Jellemzően a kutya ha meglátja az ételt tartalmazó tálat, rögtön rá akar rontani, toporog, ugrál. Na amíg ilyen izgatott állapotban van, addig semmiképp se adjuk oda neki az ételt. Ha megnyugodott, türelmesen kivárja,amig letesszük a tálját, akkor használhatjuk azt a módszert, hogy az egyik kezünket beletesszük a táljában levő ételbe és így hívjuk őt „közös” evésre, ez nagyon fontos, hogy mi hívjuk őt enni, nem ő ráront a kajára, amikor ő úgy gondolja. Ha már megtanítottuk a kutyánknak a szemkontaktust, akkor ezt is bevonhatjuk az etetésnél, a kutya nézzen ránk, és „kérdezze meg”, hogy ehet-e és csak ha kiadjuk a megfelelő „egyél”, „tied”, „jó étvágyat” vagy akármilyen egyéb nekünk tetsző vezényszót, akkor egyen.

Ehhez kapcsolódik kicsit, hogy meg kell értetnünk a kutyával, hogy neki nincs étele, játéka, fekhelye, az a mienk. Azaz neki megengedjük, hogy a fekhelyet használja, de az nem az övé, nem védheti be. Ugyanez a helyzet a játékkal, az a gazdié, akkor kerüljön elő, amikor közös játék van, amúgy meg a gazdi elrakja. Tehát fel sem merül, hogy Fifike elveheti a gyerek, másik kutya stb játékát, és azt nem akarja visszaadni, hanem pl a helyén gyűjtögeti és őrzi. A gyerek szobájába innentől egy darabig ne mehessen be ebben az esetben, és azonnal el kell szedni tőle a nála levő játékokat és akár adott esetben a fekhelyet is időlegesen, ha bevédeni próbálná. 

Sose engedjük, hogy a kutya előttünk menjen ki bármilyen ajtón,kapun, mi vagyunk a vezetők, ez a mi előjogunk és feladatunk, kutyusunk a mi engedélyünkkel jöhet csak ki miutánunk. Ez lehet hogy butaságnak tűnik, de nem az. A vezető megy elöl, néz körül, hogy van-e veszély, és ha nincs, akkor jöhetnek a többiek.

Nagyon fontos téma a behívás. Sajnos felnőtt északi kutyáknál ez jellemzően nehéz téma. Vagy biztonságosan bekerített helyen engedjük csak szabadon, vagy kérjünk szakembertől segítséget, mert igen jellemző probléma, hogy esze ágában sincs visszamenni hívásra, hanem teszi, amihez épp kedve van,ami ugye elég veszélyes is lehet a kutyára nézve, eltűnhet, megverheti másik kutya, bánthatja ember, elütheti valami, kilőhetik és még sorolhatnám. Erre is vannak egyébként megfelelő módszerek, amiket itt most – lévén ez nem egy kiképző kézikönyv – nem tudunk taglalni, de általában érdemes szakemberhez fordulni, nehogy valamit jól elrontsunk.

A séta.

A kutya életében a sétának kiemelt jelentősége van. Bármekkora kertünk is van, az számára csak egy nagy kennel. A gazdával való kapcsolat fontos eleme a közös vadászatnak megfelelő séta, aminek során együtt bejárják a már ismert területet vagy újakat fedeznek fel. A séta során is mindig a gazda irányítson, ne a kutyus döntse el, merre menjünk vagy vonszoljon végig a fél városon maga mögött a pórázon. Ő mellettem vagy mögöttem jöhet, hisz követő. Ezt nem nehéz egyébként neki megtanítani, mindösszesen „csak” pár hétig rengeteg türelemre és következetességre van szükség. Viszont utána egy életre megoldottuk ezt a problémát. És ha úgy indulunk sétálni, hogy nem kirepülünk a kapun, hisz a kutya utánunk, a mi engedélyünkkel jön csak ki, akkor sokkal nyugodtabb hangulatban indul már a séta, ami megkönnyíti a dolgunkat. Ha működik a behívása a kutyának, akkor természetesen biztonságosnak ítélt területen nyugodtan elengedhetjük őt, nem feltétlen kell az egész sétának pórázfegyelemben telnie, ellenben ha pórázon megy a kutya,akkor csak így sétálhat. Fontos, hogy amikor elengedjük,nyugodt állapotban legyen a kutyánk, és mindig használjunk valami vezényszót (pl mehetsz) vagy testjelet (pl enyhén meglódítom az oldalát) Ha valaki sportolni tervez a kutyával, ne aggódjon, a kutya remekül szét tudja választani a hámban vagyok húzhatok/húzni kell és a pórázon szépen sétálok életérzéseket.  

Másik kutya.

Még egy fontos téma van, amikor már meglevő kutya mellé érkezik az új kutya. Én látatlanban nem ajánlok senkinek hazavinni így kutyát, fontos hogy egy semleges területen, ahol biztonsággal el lehet őket engedni, legyen alkalma a kutyáknak találkozni. És a hazavitel se úgy történjen, hogy hazaállítunk a másik kutyával, hanem vagy a másik kutyával menjünk az újért, és együtt sétáljunk haza, vagy legalábbis az újjal csak az otthonunktól pár saroknyira menjünk el, ott találkozzunk a másik kutyával és közösen menjünk haza. Az új kutyának lehetőleg még pórázon mutassunk meg mindent, az esetleges kertet, szobáról szobára a házat, ne ő rohangálja be, ahogy ő gondolja. Vele szemben is ugyanezeket a szabályokat alkalmazzuk érkezésétől fogva.

Mielőtt valaki elborzadna, hogy akkor ezek szerint egész életében szigorú szabályrendszer szerint kell a kutyusával együtt élnie,szeretnénk kihangsúlyozni, hogy a szabályokra addig van szükség, amíg a kutya el nem kezd működni, és nem érezzük meg, hogy megvan a megfelelő tekintélyünk, és valóban mi vagyunk a vezetők. Na akkor már el lehet engedni a szabályokat. És mindig újra és újra elő lehet venni és  felfrissíteni őket, ha azt látjuk, hogy a kutyus kezd elkanászodni.

A kutyázásban az a végtelenül elbűvölő, hogy minden kutya (és minden gazdi) más és más, és ezért nagyon sok módszer és nagyon sok megoldás létezhet egy-egy problémára. Arra nekünk kell rájönni, hogy nekünk és a kutyánknak melyik a legmegfelelőbb, de azt gondoljuk, hogy az előbbiekben taglalt irányelvek gyakorlatilag bármilyen módszer mellett is döntünk, mindenképpen hasznosak, ésbármely módszer mellett lehet őket alkalmazni.

És a siker biztos.

Fontos információk

Kutyák