• image
  • image
  • image

Összefogás a Szánhúzókért Közhasznú Alapítvány

Prev Next

SZÁNHÚZÓK A FELELŐS GAZDIKÉPZŐ PROJEKTBE…

A Budapesti Corvinus Egyetem végzős mesterszakos hallgatói közül néhányan nagyot álmodtak és egy szuper kezdeményezést indítottak el nemrég. Örömmel fogadtuk a felkérést, amikor megkeresték Alapítványunkat, hogy segítsük őket ebben...

Bővebben

Köszönjük nektek!

Köszönjük MINDAZOKNAK, akik adójuk 1%-val hozzájárultak az Összefogás a Szánhúzókért Közhasznú Alapítvány fajtamentő tevékenységéhez! A szánhúzó fajtamentés több éve működik sikeresen, rengeteg kutyusnak talált - talál gazdát, fizeti az állatorvosi költségeket,...

Bővebben

Lehet-e a kutyapanzió második otthona a …

Nyáron nyaralunk, télen telelünk… mit tegyek, ha nem vihetem magammal négylábú társamat? Lehet-e a kutyapanzió második otthona a kutyáknak? Bár a legtöbb kutyatulajdonos törekszik arra, hogy a család kedvencét, négylábú társukat (akár...

Bővebben
2016. december 27. kedd, 19:58

Kutyát? Normális vagy? Pont te? 1.rész

Nagyjából ezek és ezekhez hasonló mondatok születtek, amikor elmeséltem, hogy befogadtam egy szánhúzót, és ahogy Thomas Magnum mondta anno "Tudom mire gondolnak, és igazuk van". Nem vagyok sem rutinos kutyatartó, sem tenyésztő, nem értek hozzá. De ha meg vannak a megfelelő körülmények, akkor csakis fejben eldőlő kérdés egy kutya befogadása. Nem rajta múlik, hanem rajtad.

Megsaccolni sem tudom mikor volt az első találkozás. Még törtem a szavakat, de valamennyire már tudtam olvasni, és volt otthon néhány könyv. Gondolom, páran emlékeznek még a Szinák János - Veres István jegyezte Kutyakalauzra.Kutyakalauz Aztán ott volt mellette "A világ kutyái" című kétkötetes. Nem tartom kizártnak, hogy sok-sok polcon a mai napig ott vannak ezek a könyvek. Annyit voltak a kezemben, hogy szinte rongyosra "olvastam" őket, ami nagyjából a kép aláírásokban merült ki.

Itt találkoztam először a Huskyval is, és egy csomó más kutyafajtát megjelölve azonnal közöltem Anyámmal, hogy nagyon kellene nekem egy pár ilyen meg olyan kutya. Persze hét évesen ez olyan természetesnek tűnt, mint a reggeli menzatea. Egy amolyan gyere cipó bekaplak szintű gond lesz a tartásuk és simán működni fog. Majd Anyám diplomatikusan elmondta, hogy miután a kikönyörgött papagájt is ő gondozza, ezért nem lesz ez olyan egyszerű. Lásd még: Itt aztán biztosan nem lesz kutya soha a büdös életben. Nagyon nem örültem neki, de utólag beláttam, hogy neki volt igaza amikor feltette magának a kérdést. Mert valljuk be, amikor a gyerek kutyát szeretne, akkor (természetesen tisztelettel a kivételeknek) elsősorban magunknak kell feltenni a kérdést, hogy mi magunk akarunk-e egy ebbel foglalkozni jó esetben több mint tíz évig, azért cserébe, hogy a kölök néhány hétig, esetleg hónapig boldog legyen.

Aztán teltek-múltak az évek suli, albérlet, bulik, csajok és nemhogy a husky, de maga a kutya téma is eltűnt az életemből. Ha volt valakinél kutya, akkor el voltam vele, de kialakult az az álláspont, hogy nem kell. Nem akarok én kutyát. Minek? Etetni kell, gondoskodni róla, állatorvos, szőrtakarítás, oltások, kutyagumi szedés, kerítésjavítás, ennyi időm nincs. Meg amúgy is. Kapar, mindent szétszed, nem azért dolgozom a kerttel, hogy tönkretegye egy négylábú. Teszem hozzá, annak a kerítésnek, kertnek akkor még a lehetősége sem volt meg, de kiváló indokot szolgáltatott alátámasztani, hogy nem nekem való ez az egész kutyázósdi. Pláne, hogy a suli mellet szórólapoztam némi zsebpénz reményében, de nem ám a Blaha aluljáróban állva, hanem főleg az agglomerációban. Egy postaláda, egy szórólap. Ami csak a mérleg egyik serpenyője, a másik valahogy úgy nézett ki, hogy egy postaláda és legalább egy kutya valamint kb húsz-harminc postaládánként legalább egy rossz kerítés valami elmebeteg kutyával. Gondolom, nem kell részleteznem milyen irányba tolta egy masszív hókotróként ez a pár apróság az egész kutyatartásról alkotott képemet.

Kutya, persze. Hogy nekem is legyen egy ilyen egyfolytában ugató háziállatom, amiért aggódhatok, hogy kit fog megharapni? Vagy tartsam láncon? Köszönöm nem.

Évekig tartottam ezt a nézetet, aztán egy nap leesett a tantusz, amikor egy borozgatós baráti beszélgetés alkalmával feltaláltuk a csőben a lyukat. Nem a kutyán múlik, hanem a gazdáján. Ettől még nem változott meg a véleményem. Nekem ez sok tennivaló, nem fér bele az életembe, hogy megfelelően gondoskodjak egy kutyáról, másként meg mi értelme lenne, nem lennék jó gazdi. Ahha, nem lennék jó gazdi... Tehát, úgy változott meg a véleményem, hogy észre sem vettem. Már nem kategorikusan azt mondtam, hogy nem akarok kutyát, mert sok a nyűg vele, hanem hogy én magam vagyok kevés ehhez a feladathoz.

Majd jött Peti barátom és az ő Zsuzsi nevű Cane Corsoja aki anno még akkora volt mint egy kisebb vekni kenyér. Mondjuk egy fél kilós, aztán 0.75-ös, most meg más nincs is akkora cipó a világon, ami ne férne el a szájában. Teltek a hetek, mondtam is neki, hogy nem irigylem, jó nagy gondot vett a nyakába, nekem ehhez nem lenne energiám, de a válasza nagyon elgondolkodtatott. "Nehogy azt hidd, hogy ez olyan óriási meló. Sokkal több örömöt ad, mint amennyi teendővel jár"

KutyakalauzNapokat gondolkodtam ezen a mondaton, mert mindig csak a "teendőkre" koncentráltam, sosem arra, hogy igazából mennyi öröm járhat egy kutyával. Volt olyan megállapítás is egy másik gazditól, hogy érezni rajtam; igazából én ezt már ott belül eldöntöttem csak félek meglépni. Vajon tényleg ennyire csirke vagyok, hogy nem tudnék megbirkózni egy ilyen feladattal? Nehogymár! Hiszen azóta, lett kertes kecó, szerencsére még kerítése is van. Igenis képes vagyok rá. Ha akarnám, akkor lenne kutyám, amikor csak kedvem tartja. Még akár egy Zsuzsi féle Corsoval azzal a huskyval is elbírnék a Világ kutyái-ból. Na jó, szálljunk le a földre a Corso túl nagy falat lenne elsőre de hmmmm, husky... vaaaagy malamut... vagy tudomisén, valami farkasféleség az nem olyan nagy dolog. (Igen-igen. "Tudom mire gondolnak, és igazuk van." Fogalmam sem volt az ilyen kutyák jelleméről). Hát így lett Peti az én "nem kell nekem kutya" Titanicom messziről fenyegetően csillogó jéghegye, amely könyörtelenül közeledett.

Kezdtek felpörögni az események, éreztem, hogy nemsokára fenekestől fordul fel az élet, de azért jobbnak láttam utána olvasni. Munkakutya. Ahha, hát jól van én is járok dolgozni nem nagy ügy. Amit néhány hét alatt el lehetett olvasni a neten, azt mind elolvastam. A kezdeti fellángolás kezdett kicsit megfontoltabb tapogatózássá válni. Jó fej, meg imádnivaló de...
Hűűűű tényleg ez kell nekem? Ásás? Önfejűség? Szőőőr???? Elbizonytalanodtam.

Nagyjából két egész hétig. Bográcsolás volt Petinél. Szó-szót követ, nyomom az infókat, amiket olvastam, meg a kétségeket amikkel szembesültem és lehet, hogy nem ez a legjobb választás. Sokat beszélgettünk a dologról aztán valahol az utolsó pohár boroknál Peti meg azt mondta, hogy persze sok kutyafajta van, de az a meglátása, hogy ha nem husky-m lesz, sosem leszek elégedett vele, mert mindben azt fogom keresni. Franc essen bele, igaza van. Ki kellett javítanom magam. Nem elbizonytalanodtam, elvesztem. Beismertem. Husky-t akarok…

folyt. köv. (Bajkai Gábor)
Prev Next

Miért éri meg önkénteskedni?

Sokan el sem tudják képzelni, hogy mi vesz rá embereket arra, hogy a legnagyobb hidegben...

Bővebben

Szánhúzót találtam! Mit csináljak?

Sajnos a szánhúzó kutyák és keverékeik természetüknél fogva hajlamosabbnak bizonyulnak a szökésre, kalandozásra, mint a...

Bővebben

KEDVES ÖRÖKBEFOGADÓINK!

Sajnos létszám stopot kell kimondanunk. Kétszer annyi kutya van nálunk, mint amennyi a kapacitásunk. A mentett kutyák panziós, etetési és orvosi költségei havi 600 ezer - 700 ezer forint körül járnak, amit egyszerűen képtelenek vagyunk fizetni, így muszáj kimondanunk, a jelenlegi állomány mellett nem tudunk újabb kutyát átvenni, így is még 6 kutya érkezik rövid időn belül alapítványunkhoz.


Kérjük, támogassátok alapítványunkat. HOGYAN?

  • a Támogatói klubon keresztül havi fix összeg utalásával,
  • Josera agilo vagy economy táp küldésével védenceink számára,
  • örökbefogadással,
  • támogatás utalásával a bankszámla számunkra vagy paypal címünkre,
  • virtuális örökbefogadással,
  • a jótékonysági vásár webshopból egy tárgy megrendelésével adományért cserébe.

KÉRJÜK SEGÍTSETEK, HOGY NE KELLJEN BEZÁRNUNK ALAPÍTVÁNYUNKAT. SAJNOS EZ A VESZÉLY VALÓS!

  • Bevételeink nincsenek, csak hatalmas kiadásaink.
  • Támogatás nélkül nem tud működni az alapítvány.
  • Ha mi nem leszünk, nem tudjuk mi lesz a rengeteg rászoruló szánhúzókutyával.

Bankszámla számunk: 10404742-50505249-49551019 K&H Bank
Nemzetközi bankszámlaszám: (IBAN) HU75 1040 4742 5050 5249 4955 1019,
Swift kód:OKHBHUHB
Paypal címünk: info@szanhuzoalapitvany.hu
Jótékonysági vásár webshopunk: https://www.facebook.com/alapitvanyaszanhuzokert/photos/…

SEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

Üdvözlettel:
Dér Andrea
az Összefogás a Szánhúzókért Közhasznú Alapítvány Csapata nevében
www.szanhuzoalapitvany.hu
info@szanhuzoalapitvany.hu

Létszámstop

Hírlevél feliratkozás

szanhuzo RT @DublinAirport: Highs of 28C in the Ionians in June. Win 2 flights to Athens with @aegeanairlines. Just FW & RT to enter. #DUBAthens htt…
szanhuzo Tavaszi Örökbefogadó nap és Kutyás családi nap! – Ne hagyd otthon a kutyádat sem! ;) http://t.co/fPOdtOEL8e
szanhuzo Bolondgomba házhoz szállítással, avagy Henry költözne! http://t.co/jQvxiD8maz
szanhuzo Yeti, a mindig jókedvű “Don Juan”, szerető otthonát keresi http://t.co/69h7pbvY71
szanhuzo Kiürült védenceink éléskamrája! Kérjük, segíts. http://t.co/3YOijhEHfD

közösség  2793

segíts!

1%


TÖLTSD LE


NYOMTASD KI


NYILATKOZZ

ÉS KÜLDD!